Fegyvertörténeti ismeretek

Ha fegyverekről beszélünk nincs olyan vadász, aki ne hallotta volna Suhl városának jól csengő nevét, és bizony e név mindig is a jót, a minőséget jelentette. De vajon tudjuk-e, hogy nekünk, Európában élő vadászoknak, mit is takar Suhl neve, mit kell tudjunk Suhl-ról, amikor egy szép Suhl-i fegyvert tartunk a kezünkben?

Suhl városa a Thüringia-i erdők délnyugati szélén, a Hasel és a Lauter folyók völgyének találkozásánál, a 973 méter magas GroBe Beerberg hegy lábánál fekszik. Mai szemmel nézve talán érthetetlen, hogy miként kerülhetett ide a fegyverkészítés egykori székhelye, hisz a település oly eldugott helynek tűnik. De nem így volt ez régen. A folyók völgye már a kelták idején (i.e. 8.-6. században)  fontos szerepet játszott a kereskedelemben. Itt haladtak keresztül az észak olasz területek felé irányuló kereskedelmi utak és amikor i.e. 500 körül vasércet is találtak a környékbeli hegyekben, a bányászat is kezdetét vette. Kelta bányászok telepedtek le és a helységet a környékre oly jellemző szabdalt, tarajos sziklákról nevezték el, kelta nyelven „sol”-nak. Innen ered Suhl neve, amelyet mostani formájában először 1318-ban említ egy írás, mint a bányászat és kereskedelem városát. És mivel a fa, víz és vasérc, mint a fémmegmunkálás legfontosabb elemei bőséggel jelen voltak a környéken, a 14. század végén a feljegyzések már két kovácsműhelyről is említést tesznek. A középkorban aztán ez az iparág nagy virágzásnak indult. Az itt készített jó minőségű acélból kardokat, szuronyokat és páncélokat gyártottak, majd 16. század végén, amikor a fekete lőporos puskák kezdtek elterjedni Suhl-ban fegyvercső gyártás indult. Egy 1553-as feljegyzés szerint a városba két csőgyártó mester érkezett, akik az általuk készített nyers csöveket később Nünbergbe szállították. Majd egyre több mesterember települt le itt, megalapozva a lőfegyvergyártást. Ekkor érkezett a Brockmeier, a Meurer, a Steierwald és a Wunderlich család, akik hamarosan erős céhbe tömörültek és iparszerűvé tették a lőfegyver-csőkészítést. Egy írásos dokumentumok szerint a csőgyártó céh 1555-ben egy hét alatt már 526 különböző méretű fegyvercsövet készített, ami már akkor jelentős kapacitásnak számított. A 17. század elejére a fegyvergyártás már több mint 200 embernek adott munkát a városban. A Suhl-i mesterek képessége hamar ismerté vált a messzebb vidékeken és egyre több megrendelés érkezett.

Lassan a szakma is kezdett szakosodni. A csőgyártókon kívül megjelentek a fegyverkészítő, a fegyver agyazó és a fegyver kereskedő manufaktúrák.  Persze felütötte fejét a versengés, a konkurencia harc is, aminek kétségtelen hozama volt a minőségre való törekvés, valamint a márkanevek kialakulása. A minőség garantálása érdekében az érdekelt céhek független bevizsgáló (minősítő) állomást hoztak létre és 1596-tól, állandó jelleggel, két inspektort foglalkoztattak. A bevizsgálást, elsőként Európában, próbajel beütésével igazolták. Suhl város illetve Hennenberg tartomány próbajele az „SVL” betűk illetve a „kakas” figura lettek.

A 17. és 18. század a hadifegyverek gyártásának nagy korszaka volt Suhl-ban. A harmincéves háború idején százával készültek a különböző kézi lőfegyverek, pisztolyok és puskák, tucat szám jegyezték be az újabb és újabb szabadalmakat. Ekkor települtek le a városban a későbbi leghíresebb fegyverművesek, a Sauer, a Merkel, az Anschütz családok ősei. E korszak nagy találmánya volt a damaszk cső készítése, amely „German Damascus” néven suhl-i szabadlomként lett először a világon bejegyezve. A hétéves háború idején, 1756-ban Suhl  már 25.000 hadipuskát szállított a porosz hadseregnek. A mindössze alig 6000 lélekszámú kisvárosban 101 fegyvermester és gyártó, 64 fegyverkereskedő, 11 vésnök, 8 csiszolómester, 44 fegyveragyazó és 8 csőkészítő cég volt hivatalosan bejegyezve a 18. század végére. Suhl-ban minden a fegyverekről szólt, jóformán az egész város ebből élt és Európa egyik vezető fegyvergyártó központjává nőtte ki magát.

Tudásukat féltve őrizték is a Suhl-i mesterek. Egy 1780-ban kelt Tartományi Rendelet kötelezi a város iparosait a gyártási módok titokként való kezelésére, utalva arra, hogy Európa más területein szívesen megkaparintanák az acélgyártás technológiáját és ez veszélyeztetné Suhl vezető helyét. A város fontosságával tisztában voltak a kor uralkodói is. A porosz császsár 1815-ben, a napoleoni háborúk idején, Suhl-t uralkodói protektorátus alá helyezte és királyi kereskedelmi és bányászati városi rangra emelte.

Miközben a hadiipari termelés szárnyalt a nevesebb cégek a vadászfegyverek iránti speciális keresletet is igyekeztek kielégíteni. Az első vadászpuskák, mint „mestermunkák” készültek ajándékba egy-egy arisztokrata családnak vagy uralkodónak. Ebben elsőként az 1751 alapított SAUER cég vitte a vezető szerepet. A 19. században már divattá vált az arisztokrácia körében, hogy Suhl-i vadászfegyvert rendeljen és a század második felére, amikor egyre több középosztálybeli kezdett hódolni a vadászat szenvedélyének, lassan kialakult vadászfegyverek piaca is.  A Sauer cég 1880-ban fel is hagyott az egyre kevesebb megrendelést hozó és ezért gazdaságtalanná váló katonai kézilőfegyver gyártásával és üzemét teljes mértékben átállította a vadászfegyverek gyártására. Az 1881-ben az új technikai eredmények (mint pl. központi gyújtású  töltények megjelenése) figyelembe vételével konstruált és Sauer vadonat új nyolcszögletű csövével készített kétcsövű vadászfegyver a Melbourne-i Világkiállításon aranyérmet nyert. Néhány évvel később, 1888-ban Johann Paul Sauer aztán olyat alkotott, amellyel örökre beírta nevét a fegyvergyártás nagy történelemkönyvébe és egyben Suhl városának is új távlatokat nyitott. Elkészítette az első drilling fegyvert.
A Sauer sikerek az egész város dekonjunktúrában szenvedő fegyveriparának figyelmét a vadászfegyverek felé irányította. A drilling kétségtelen fordulatot hozott Suhl életében.

 Az átállásban a legrugalmasabbak a kis műhelyek voltak, de a város második legnagyobb fegyvergyára, a Simson cég sosem adta fel a hadifegyver gyártásába vetett hitét. Ez idő tájt kezdték tevékenységüket a Heym (1865), a Krieghoff (1886) és a Merkel (1898) cégek, a német vadászfegyver készítés nagy mohikánjai. Nevükhöz rengetek innováció, újítás és bejegyzett szabadalom fűződik a századforduló tájékán, de az aranykor csak rövid ideig, alig húsz esztendeig tartott, mert kezdetét vette az I.világháború. Ismét a haditermelés vált a fontosabbá. A Suhl-i cégek hadikonzorciumba tömörültek és százezrével gyártották a hadipuskákat.  Ez a hadiipari konjunktúra azonban rövid életűnek bizonyult és alig 4 év elteltével, 1918-ban szinte egyik napról a másikra elapadtak a megrendelések. Ráadásul a Versailles-i Békeszerződés értelmében Suhl városában csak egy hadiüzem maradhatott fenn és ez a Simson gyár volt. A többi cégnek reménye sem lehetett hadimegrendelésekre, ráadásul ezt ellenőrizték is a nagyhatalmak.

Válságos helyzet alakult ki a városban, a felduzzasztott kapacitások, a sok esetben még folyamatában lévő beruházások munka nélkül maradtak, ráadásul az 1914-ben abbahagyott vadászfegyver gyártás újraindítása sem jelenthetett kiutat. Suhl nehéz évek elé nézett.
Ez a kényszerhelyzet aztán egészen furcsa létfenntartó próbálkozásokat eredményezett a meglévő finom mechanikai képességek kamatoztatására. A Sauer gyár például írógép gyártására adta a fejét a fennmaradás érdekében és piacra dobta a máig híres Fortuna és Mercedes márkanevű írógépeket. A húszas és a harmincas években a város csak vegetált. A kis vadászfegyver gyártó műhelyek megmaradtak, de ebben az időben kevés megrendelést kaptak. Tragikus módon az újabb fellendülést egy következő világégés, Hitler uralma hozta meg a városnak. Már 1933-ban a Weimari Köztársaság bukása után meglendült a fegyvergyártás titokban, majd a náci hatalom átvételt követően Németország újra fegyverkezésében Suhl is fontos szerepet kapott. 1935-ben már tízezer számra rendelték a gyalogsági lőfegyvereket a város cégeitől. Még Johann Sauer híres drillingje is szerepet játszott a náci hadseregben, amikor a drilling katonai változata a Luftwaffe „hivatalos túlélő fegyvere” lett és Rommel tábornok Afrika Hadtestének pilótáit ezekkel a fegyverekkel látták el.
A náci vezetők vadásztak is. Hermann Göring birodalmi miniszter, Ernst Udet a légierő tábornoka és mások gyakori vendégek voltak a Merkel és a  Sauer cégeknél. Különleges vadászfegyvereiket itt készítették. A Sauer cég Göring számára új kalibert és hozzá csöveket is kifejlesztett. Ez a hosszú ideig elfelejtett, majd mostanság reneszánszát élő kaliber a 8 x 75 RS. A birodalmi miniszter és barátai 1941 után szinte csak ezzel a kaliberrel vadásztak.

Suhl városa a háború végét megszenvedte. A megszálló szövetségesek a város nagyobb üzemeit szinte földig lebombázták, majd 1945 júliusában az orosz hadsereg vette át a hatalmat. A megmaradt hadiipari gépeket az oroszok leszerelték és elszállították, de érdekes módon a vadászfegyverek kisipari gyártását engedélyezték. 1946 elején még jelentős megrendeléssel is támogatták a Suhl-i vadászfegyver-gyártás újraindítását, amikor Bukarev ezredes, a megszálló erők parancsnoka 1000 darab sörétes vadászfegyvert rendelt a Merkel és Sauer cégektől háborús rekompenzációként. Ezek a vadászpuskák aztán az orosz katonai vezetéshez kerültek ajándékként.  Minden esetre Bukarev akkori döntése a város fegyvergyártásának fennmaradását jelentette, Suhl megmaradhatott.

1947-ben azonban az új rendszer dekrétumokkal államosításokba kezdett és valamennyi cég vagyontárgyát elkobozták. Ekkor menekültek szinte nincstelenül a nyugati zónába a Krieghoff, a Heym és a Sauer cégek tulajdonosai és kulcsfontosságú szakemberei. Ők máig nem költöztek vissza Suhl-ba. A városban csak a Simson cég és a Merkel műhely maradt, de állami tulajdonban folytatták a működésüket. Sajnos a legjobb tervező szakemberek is mind elmentek, így aztán a kommunista időszakban jelentősebb új szakmai innováció alig történt a Suhl-i vadászfegyverek gyártásában. A régi modelleket készítették új fantázia nevekkel. A gyári szakmunkások kezében még sokáig megvoltak a begyakorolt mozdulatok, a tudás és tradicó tovább élt. Megőrizték a Merkel nevet is, de a teljesen kézzel készült fegyvereket már BÜHAG névvel illették. Meg kell mondani, hogy ezek a fegyverek, amelyekből szép számmal adtak el Magyarországon az 1970-es és 80-as években, minőségüket, szerkezeti mivoltukat tekintve kiváló vadászpuskák, ma is megállják a helyüket. Ezek mindenképpen a felsőbb kategóriájú vadászfegyverek közé sorolandók.

Ma Suhl ismét bontogatja szárnyait. A német újraegyesítés óta a Merkel cég új tulajdonost kapott és új lendületet vett. Előkerültek és szabadkezet kaptak a régi mesterek és megsokasodott a típusválaszték is. A régi repertoár mellett piacra dobták az új fejlesztésű KR1 –es ismétlő és az SR1 –es öntöltő (Selbstladebüchse), félautomata gólyós vadászfegyvereket , megjelentek az afrikai nagykaliberű vadászpuskák is. Az igényes kézi munkával készülő kidolgozással a Suhl-i Merkel egykettőre az európai élmezőnybe került visszaállítva és öregbítve szülővárosa hírnevét.
Suhl városa mindent túlélve tovább él és ismét régi fényében csillog. Reméljük még sokáig így is marad.

Cseterki Imre