(Előadás vázlat - Boros Zoltán)
A kezdeti felfedezők az afrikai kontinens partjai mentén először csak Észak-Afrika partjait fedezték fel. Csak a XIII század közepe táján jutottak el Kenya partjaihoz. Először a partvidéket felfedezvén lassan jutottak el a szárazföld belseje felé.
Afrika belső területeinek feltárobb megismerésére egészen a XVIII századig Stanley és Livingston felfedezőkig várni kellett. Mivel a szárazföld belsejének felfedezése váratott magára ilyen sokáig, az ott élő faunáról is később szerzett tudomást az ember.
Az afrikai (szudáni) bivalyt 1737-ben írta le először GRAY.
A jóval rejtettebb életet élő erdei vagy vörös bivaly felfedesése rejtőzködő természete miatt közel 50 évvel később 1785 ig várni kellett, amikor is BODDAERK leírta a tudomány számára ezt a fajt.
Taxonómia
- Család: BOVIDAE
- Alcsalád:BOVINAE
- Faj: Syncerus caffer
Két fő típusa van:
- Szavanna bivaly (Syncerus caffer caffer) 52 kromoszóma
- Erdei vagy vörös bivaly: (Sycerus caffer nanus) 54 kromoszóma
- Déli kafferbivaly
- Nílusi kafferbivaly
- Észak-nyugati kafferbivaly
- Erdei vagy vörös bivaly
Ezenkívül mivel elterjedése kimondottan nagynak mondható számos típus lehet a szarvalakulás tekintetésben is, de ezek nem külön alfajok.
Szaporodása:
Ivarérettség: 4-5 éves korban, Vemhességi idő 340.
Életkor: kb. 20 év.
A szavanna bivaly mortalitási rátája:
Dr. Rácz Antal kutatásai során csak egy 19 éves elpusztult állattal találkozott (Rácz: metszőfogak évgyűrűiből pontosan megállapítható a kor) Túlélése a teheneknek és a bikáknak közel egyforma.
Legnagyobb mortalitás a borjak körében tapasztaltak 53 % 1 éves korig. Főleg a parazitákkal, ragadozókkal magyarázható.
A 2. életévtől a 4. életév végéig a bikák és tehenek mortalitása azonos.
Az 5. életévtől a 16. életévig a teheneknél 5-10%-al nagyobb mértékű a mortalitás. Magyarázata a vemhességgel járó mozgáskorlátozottság, ellés utáni legyengült állapot.
A 16. életévet követően már a bikáknál tapasztalható nagyobb mérvű halandóság. A 10-12 év körüli csapatbikák sokszor élet-halá harcot vivnak egymással a tehenekért. A kivert bikák 3-5 fős csapatokba verődve élnek tovább. Az ilyen legénycsapatok le-lemaradozó tagjai hamarabb válnak a ragadozók prédájává.
Ökológiája:
A szavanna bivaly szociális életéről jóval többet tudunk, mint a vörös bivalyéról.
Nagy csordákban él (50-500 állat), melyek apróbb nőivarú egyedek csoportjából állnak. A hímek a csapaton belül is külön bikacsapatban élnek.
Az erdei bivaly jóval kisebb csoportokban található a sűrűbb növényzetű részeken. (8-20 állat). A hímek kisebb bikacsapatokban vagy magányosan élnek.
Nem vándorló, de nem is territóriális viselkedésű állatok. Az erdei bivaly életter jóval kisebb mint a szavanna bivalyé. Nappalt táplálkozással töltik inni hajnalban és este szoktak.
A faj helyzete:
Jelenleg biztos kb. 900.000 db becsülik ebből 830.000 szavanna bivaly 70.000 vörös bivaly amely populációjának 75% védett területeken él. A legnagyobb veszély a fajra a marhapestis, amely a 19. század második felében afrikai déli részének nagy részéről kiírtotta a fajt, még máig sem állt helyre a számuk.
Trófeabírálata: Méretfelvételi helyek az SCI bírálati képlete alapján.
A szarvak külső ívén mért legnagyobb szélesség az SCI képletében csak kiegészítő információ a végső pontszám kialakításában nem vesz részt.
Szarvcsúcstól szarvcsúcsig a szarvak görbülete mentén mért hossz, az egyik leglényegesebb trófebírálati adat az SCI-nál.
A jobb és bal szarvbázis legszélesebb pontjain mért távolság.
