A ludasszállási vadászkápolnánál boldogan ünnepeltek a vadászok

Kedves Klubtársaim!

Boldogan írom élménybeszámolómat, hiszen újra részesei lehettünk egy különleges rendezvénynek Tóth Kálmán tagtársunknak köszönhetően Ludasszálláson!

Kopjafa
– Hajnali fél ötkor jött a telefonhívás, hogy nem lesz szarvasbika. Ha nincs, akkor nincs, majd trófeákat teszünk a kápolna elé gondoltam, amikor kis idő múlva hívott a vadászmester, hogy három lövést hallott. „Meglőttük, de a megsebzett vad még nincs meg!” – érkezett a következő hír.Már a trófeákat kezdtük összeszedni, amikor jött az újabb hívás: „Küldjétek a lovas kocsit!” – elevenítette fel a szombat kora reggeli izgalmakat Tóth Kálmán tagtársunk, akinek jóvoltából, hét éve áll újra a kápolna a Szakmár melletti Ludasszálláson. Dr Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek felszentelte a bélmegyeri tölgyfából faragott kopjafát, amelyet klubunk állított az elhunyt tagjai emlékére. Pál Gyula elnökünk beszédében úgy fogalmazott, hogy “a legméltóbb helyre került a ludasszállási kápolna mellé a kopjafa, amely olyan egyenes és szilárd, mint Bán György volt,akinek nevét sajnos elsőként kellett rávésetni ”

Bán Beatrix klubtársunk Wass Albert:Üzenet haza című költeményét szavalta el mindnyájunkat könnyekig meghatva.

Bán BeaA finom ebéd, torta és koktélok elfogyasztása után a színpadon a szakmári néptáncosok vidám műsorára mulathattunk. Kálmán kérésére elénekeltem Ha én rózsa volnék című kedvenc dalát, amelynek végén könnyek közt köszönte meg a vendégeknek a sok szeretetet. “Isten egészséget adott nekem és én boldog vagyok, hogy ezt az ünnepséget megadhatom nektek”

Ludasszállás
 Baráti üdvözlettel: Lipp Adrienn médiakapcsolatokért felelős alelnök